A terület földrajzi elhelyezkedése         

A Cinege-dűlő, a Pásztor-völgy, az Agyagos-tető, a Csurgó-völgy és a Nagy-verő Eger város felnémeti részének Ny-i dombvonulatán helyezkedik el, az Eger-patak folyóteraszán. Északi irányból az Almári-dombok, déli irányból a Rácz-hegy, nyugatról a Töviske-, és Töviskes-völgy, kelet felől pedig Felnémet határolja. A terület völgyekkel tagolt, melyek Ny-i irányból K felé lejtenek, az Eger-patak völgye felé. A dombhátak 200-260 m tengerszint feletti magasságot érnek el. 

A terület geológiai felépítése

A vidék változatos geológiai felépítésű. A területet főleg riolittufa alkotja, melyre helyenként pleisztocén agyagmárga, lösz és kavicsrétegek települtek. A Pirittyó-tetőn a miocén kori alsó riolittufa mellett megtalálhatók a Bükk-hegységre jellemző triász mészkőkibúvások is.

A terület éghajlati, vízrajzi viszonyai, talajtípusai

A terület fekvéséből, domborzati viszonyaiból adódóan a beeső napsugárzás mennyisége jóval nagyobb, mint a környező dombvonulatoké. Jóval szárazabb is, mint környezete. Az évi középhőmérséklet 9,9 – 10 C°, a csapadék évi átlaga 582 – 586 mm . Mivel az Eger-patak völgyéről mind északi, mind déli irányból nyitott, ezért szeles. Csak a völgyekben vannak szélárnyékosabb területek. Az uralkodó szélirány ÉNy-i. Az egész terület vízben szegény. Csak a Csurgó-völgyben található egy időszakos vízfolyás, és némi vízállás csapadékosabb időszakokban. Hóolvadáskor, ha elég sok hó gyűlik össze, a Pásztor-völgyön is folyik egy kevéske víz. Fő talajtípusai a barna erdőtalaj, a völgytalpakon lejtőhordalék talaj, az Eger-patak alsóbb teraszain viszont réti- és öntéstalajok is előfordulnak. 

A terület értékei  

Botanikai értékek

Sajnos csak kevés adat áll rendelkezésünkre. A botanikai szempontból vizsgált terület nagy része száraz gyep, amelyet töviskes társulások tarkítanak. A töviskes társulásokban nagyjából egyenlő arányban fordul elő a vadrózsa (Rosa sp.) és a kökény (Prunus spinosa). Az erdőterületek nagy része a növények szempontjából értéktelen akácos, valamint az Agyagos-tetőn lévő fekete fenyves (Pinus nigra). A Csurgó-völgy oldalában van egy figyelemre méltó molyhos tölgyes (Quercus pubescens), amelyből még értékes növények kerülhetnek elő.

Van olyan növény is amely időközben eltűnt. ( A boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) egyetlen tövét kiásták.) Szintén eltünt a bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina),  de reméljük ez nem a végleges állapot. A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) állománya is drasztikusan lecsökkent az utóbbi években. A tavaszi hérics (Adonis vernalis) tömeges. Többezres állományát nemigen veszélyezteti semmi. A piros kígyószisz (Echium russicum) szintén nagy tömegben fordul elő. Minden ősszel előbújik néhány csillagos őszirózsa (Aster amellus) a bokorsorok között.

Találtunk a területen hegyi árvalányhajat (Stipa joannis). A terület legnagyobb botanikai értékét jelentő nagy számban előforduló kosborok sajnos több veszélynek vannak kitéve. Minden évben többet lerág a vad, és kiáshatják, vagy leszedhetik a virágját. Ezek: kétlevelű sarkvirág (Platanthera biflora); agárkosbor (Orchis morio); bíboros kosbor (Orchis purpurea).

Található még a területen kis télizöld (Vinca minor), amely még az ötven évvel ezelőtt kivágott erdőtársulásokból maradt vissza a bokrosok alján. 

Madarak

A terület legveszélyeztetettebb, legérdekesebb fajai: héja (Accipiter gentilis), karvaly (Accipiter nisus), kabasólyom (Falco subbuteo), búbos banka (Upupa epops), gyurgyalag (Merops apiaster), tövisszúró gébics (Lanius collurio), hantmadár (Oenanthe oenanthe), cigány csaláncsúcs (Saxicola torquata), holló (Corvus corax).

A vízimadarak jelenléte az egerszalóki víztározó közelségével magyarázható. Abból az irányból többször jelent meg nagy kócsag (Egretta alba), szürke gém (Ardea cinerea), amelyek többször táplálkozni is leszálltak a területen. Ritkán átrepülőben lehet látni kárókatonát (Phalacrocorax carbo), és fekete gólyát (Ciconia nigra).  Rendszeres vendég egy fiatal fehér gólya (Ciconia ciconia) pár.

A ragadozó madarak csak táplálkozni járnak le, illetve télen hosszabb ideig is tartózkodhatnak a területen. Ritka kóborlóként előfordult már darázsölyv (Pernis apivorus), kígyászölyv (Circeatus gallicus), hamvas rétihéja (Circus pygargus), parlagi sas (Aquila heliaca), kerecsensólyom (Falco cherrug). Rendszeres vadász a héja (Accipiter gentilis), a karvaly (Accipiter nisus), az egerészölyv (Buteo buteo) és a kabasólyom (Falco subbuteo). Rendszeres téli vendég a kékes rétihéja (Circus cyaneus). Sajnos eltűnt a területről a rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra). Szintén nem láttunk régóta lappantyút (Caprimulgus europaeus), és jégmadarat (Alcedo atthis). Ez utóbbi faj az Eger-patak mentén több helyen költ a környéken, így akár fészkelőként is bármikor megjelenhet.

Az újonnan megjelent a nyaktekercs (Jynx torquilla), valamint a zöld küllő (Picus viridis), fekete harkály (Dryocopus martius), nagy fakopáncs (Dendrocopus maior) és a kis fakopáncs (Dendrocopus minor) az erdőterületek lakója. Ilyen helyeken fészkel még a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus colllybita), barátposzáta (Sylvia atricapilla), valamint fiatalabb erdőkben, bozótosokban a fülemüle (Luscinia megarchynchos), a kis poszáta (Sylvia curruca), mezei poszáta (Sylvia communis), sárgarigó (Oriolus oriolus).

Olyan fontos fajok is költenek itt, mint a hantmadár (Oenanthe oenanthe). Ezenkívül mindkét fecskefaj (Hirundo rustica et Delichon urbica), barázdabillegető (Motacilla alba), házi rozsdafarkú (Phoenicurus ocruros), és az általánosan előforduló fajok is megtalálhatók. Az átvonuló, illetve telelő énekesmadárfajok között is rengeteg érdekes faj fordul elő. Ilyen elsősorban a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), nagy őrgébics (Lanius excubitor), kerti sármány (Emberiza hortulana), bajszos sármány (Emberiza cia), süvöltő (Phyrrula phyrrula), de előfordul ökörszem (Troglodytes troglodytes), erdei szürkebegy (Prunella modularis), vörösbegy (Erithacus rubecola), fenyőrigó (Turdus pilaris), berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus), sárgafejű királyka (Regulus regulus), őszapó (Aegithalos caudatus), barátcinege (Parus palustris), kormosfejű cinege (Parus montanus).

A vidék rendkívül értékes fajok fészkelő, illetve táplálkozóhelye, a 87 fajból 8 fokozottan védett, 69 védett.

Megosztás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Rendelési időpontok

Naptár

2020. szeptember
H K S C P S V
« júl    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  

Heves megyei Hírlap